1955-ben születtem. Budapesten tízéves koromban egy iskolai fotószakkörben kezdtem fotózni és szerettem meg a fények és árnyékok világát. Később kialakítottam egy saját fotólabort, megtanultam a labormunka fortélyait. Fotóztam fekete-fehérre, diára, és kitanultam a színes kidolgozást is. Leginkább saját magam szórakozására fotóztam, akkoriban nem volt sok lehetőség közzétenni a képeimet. 2007-ben kezdtem el digitális géppel fotózni, ma is ugyanazokat az ismereteket veszem alapul, mint a filmes fotózásnál. Szeretem ha a fotóim elgondolkodtatják az embereket és van valami témájuk, ugyanakkor azt sem tartom bajnak, ha csak egy szép képet alkotok. A stílusom túlnyomórészt realista, de néha kedvem szottyan manipulálni egy-egy fotómat. Kedvenc idézetem egy nagy fotóstól: „A fényképezésben nincsenek szabályok. Ez nem sport. Egyedül az eredmény számít, és nem az, ahogy azt elértük.” – Bill Brandt (1904–1983)
Úgy gondolom, nekünk a világ többet mutat meg, mint egy átlagembernek, gondolok például a makrófotókra, vagy olyan részletekre, amelyeket mások észre sem vesznek. Nem szoktam pályázatra küldeni képet, így nem tudok felsorolni díjakat sem – inkább azt szeretem, ha tudok segíteni másoknak, és látom a fotózás terén elért sikereiket. Ma is autodidakta módon tanulok. Hazai és külföldi oldalakon gyűjtöm az ismereteket. Hitvallásom, hogy bárki, aki közzétesz fotót – a Facebook-on, vagy bárhol –, az a Magyar kultúra színvonalát mutatja a maga módján, ezért kötelessége minél színvonalasabb képet feltenni – még ha amatőr is. Én így próbálok tenni.